Bizonyára tapasztaltad az életed során előforduló, folyamatosan ismétlődő konfliktushelyzeteket.
Lássuk csak miért, hol és hogyan alakulhat ki ilyen helyzet.
Már az óvodában tapasztalható amikor az ovodatársad elveszi tőled a kedvenc babádat, vagy az autódat. Mivel te kötődsz ahhoz a tárgyhoz, így nehezen osztod meg vele. Esetleg kötődsz a kedves óvónénihez és mindig azt szeretnéd, hogy veled foglalkozzon, gyakran figyelje a te reakcióidat és mindig melletted legyen. Természetesen az óvónéni már tudja, hogy nem figyelhet csak egyetlen gyermekre, hiszen neki az a feladata, hogy egy csoport fejlődését kísérje figyelemmel.
Neked meg kell értened, hogy a dolgok nem alakulnak mindig úgy, ahogyan te szeretnéd.
A konfliktushelyzetek mindig valamilyen a múltból jövő, vagy jelenlegi érzéseinkből táplálkozó meg nem értések folyamata. Az elménk tárolja a múltban elszenvedett sérüléseket és amikor hasonló szituációba kerülünk, mint akkor, azonnal reakcióba lép és hevesen tiltakozik. Hangot adva az érzéseinknek és nem akarja, hogy ugyanaz a helyzet és annak következménye kialakuljon, mert az nekünk nagyon fájt.
Ezeket a reakciókat kiküszöbölni nem érdemes, mert ok-okozati összefüggések következményei. A konfliktushelyzetek kifejezetten kedvezően hatnak fejlődésünkre, abban az esetben, ha őszintén feltárjuk a bennünk lapuló érzéseket, ha negatív, ha pozitív.
Mint, ahogyan fontos az emberek számára a simogatás, ölelés, néhány kedves szó, úgy az is fontos, hogy a negatív megnyilvánulás is napfényre kerüljön. Így kerül minden a helyére.
Persze, most megkérdezed, hogy ha a szeretet c. fejezetemben azt írtam, hogy szeressünk minden embert, akkor most hogyan mondhatom azt, hogy egészséges megnyilvánulás az is, amikor veszekszünk, kiabálunk, durván viselkedünk egymással. A kettő nem zárja ki egymást. Bár az is igaz, hogy a folyamatos parttalan vita, az egymás mellett elbeszélés felőrölheti az idegeinket. Tehát az fontos, hogy mindig feljebb lépjünk egy lépéssel és kedvezően végződjenek a negatív párbeszédek. Gyermekeiddel is veszekszel és néha megemeled a hangodat, csupán azért mert a javukat szeretnéd, tudod, hogy az elkényeztetéssel csak rontasz a kialakulóban lévő énjükön és nem lesz teljes értékű élete a későbbiek során, ha folyton csak engedsz neki pedig szereted őt.
Elkerülhetetlen, pontosan az említett múltbéli sérülések hatása miatt, hogy az ember hirtelen megemeli a hangját, vagy kicsit ingerülten beszél. Olyan, mintha akkor egy másik énje tárulkozna ki és képtelen fékezni, gondolataid, beszédeit.
Ha ügyesen, érthetően kezeled ezt a kialakult helyzetet, szinte biztos, hogy mindig egy lépéssel közelebb kerülsz a megoldáshoz . Hiszen újból átéled ugyanazt a szituációt, amit a múltban tapasztaltál és lehetőséged van helyére tenni a dolgokat. Mindaddig megtörténnek veled ezek az események, amíg végre pontosan azt teszed, amit tenned kell.